A férjem halála után megromlott a viszonyom az előző házasságából született gyerekeivel, és attól félek, ki akarnak túrni a házból, ahol 20 évig éltünk. Hagyatéki tárgyalás még nem volt, ezért nem tudom, hogy a férjem írt-e végrendeletet, és kinek szánta a házat. Mire számítsak, mi jár nekem az örökségből?

A házastárs öröklését elsősorban az határozza meg, hogy az elhunyt után maradt-e végintézkedés vagy sem. Amennyiben igen, az öröklés rendjét az abban foglaltak határozzák meg, így a végrendelkező akár a teljes vagyonát is – a törvényes örökösöknek járó kötelesrészt leszámítva – a házastársára hagyhatja.

Ha a végrendelkező kizárta az öröklésből a házastársát (azaz a végrendeletében minden vagyonáról rendelkezett és azokat másokra hagyta), akkor a túlélő házastárs csak a kötelesrészre tarthat igényt, nem örököl.

A törvény szerint ugyanakkor, ha a házastársat, mint törvényes örököst, haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. Amennyiben erről a korlátozott mértékről a házastárs nem tud megegyezni az örökösökkel, akkor a bíróság az adott helyzetet mérlegelve tud dönteni erről.

Házastárs öröklése leszármazók mellett

Amennyiben az elhunyt nem írt végrendeletet, a törvényes öröklési rend szerint kapnak részt az örökösök a hagyatékból. Ilyenkor a házastársat a közösen lakott ingatlanon és a felszerelési, berendezési tárgyakon haszonélvezeti jog illeti meg, míg a tulajdonjog az elhunyt leszármazóira száll. Az özvegynek a hagyaték többi részéből pedig egy gyermekrész jár.

Mit kap a házastárs, ha nincsenek gyerekek?

Ha az elhunytnak nincsenek leszármazói, automatikusan akkor sem örököl mindent a házastárs, hanem ilyen esetben a szülők is örökösökké válnak. Ebben az esetben is maradhat az özvegy a közösen lakott ingatlanban, de már nem haszonélvezője, hanem a tulajdonosa lesz. A fennmaradó vagyonon pedig fele-fele arányban osztozik az örökhagyó házastársa az örökhagyó szüleivel, azaz felét a túlélő házastárs, a másik felét – fejenként egyenlő arányban – a szülők öröklik. Amennyiben a szülők egyike már nem él, a neki járó részen is az özvegy és a másik szülő osztozik, ha pedig egyik szülő sem él már, a túlélő házastárs a teljes hagyaték örököse lesz.

Azonban mind a végrendeleti, mind a törvényes öröklésre igaz, hogy nem örökölhet az elhunyt házastársa, ha az öröklés megnyílásakor nem állt fenn köztük életközösség, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy a visszaállítására nem is volt kilátás.

Az öröklési viták évekig elhúzódó hagyatéki eljáráshoz és hosszú pereskedéshez vezethetnek, ezért az öröklés megtervezéséhez, végrendelet készítéséhez érdemes ügyvéd vagy közjegyző segítségét kérni. A végrendeletnek ugyanis szigorú formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy érvényes legyen és valóban megelőzze a családi vitákat. Ha a végrendeletet szakértő készíti el, biztosan érvényes lesz és mindenre kiterjed, emellett a közjegyző és az ügyvéd az általa készített vagy nála letétbe helyezett végrendeletet nyilvántartásba veszi, ami garancia arra, hogy mindenképpen előkerül a hagyatéki eljárás során.