Rád hagyom a lakásom, ha…

Rád hagyom a lakásom, ha…

Gyakori filmes toposz, hogy az örökhagyó „próbára teszi” az örököseit, és akár hajmeresztő feltételekhez köti az örökség juttatását, amit kvázi jutalomként szerezhetnek meg az arra érdemes családtagok. De szabhat-e feltételeket az örökhagyó a kijelölt örökös számára a végrendeletében? Beleszólhat-e az örökösök életébe, vagy az örökségül hagyott vagyontárgy sorsába a végrendelkező? Az örökléssel kapcsolatban sokféle tévhit él bennünk, az egyik leggyakrabban előforduló félreértés a végrendelkezés tartalmával kapcsolatos. Mutatjuk, miről is van szó.

Hazánkban az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg, ennek hiányában a törvényes öröklés rendje az irányadó. A végintézkedések leggyakoribb típusa a végrendelet, ezért ha valaki biztos akar lenni abban, hogy vagyonát valóban az kapja meg, akinek szánta, a legegyszerűbb, ha végrendeletet készít. Az örökhagyó végrendeletében vagyonáról vagy annak egy részéről örökösei jóváhagyása vagy tudta nélkül is szabadon rendelkezhet. A végrendeletnek sokféle alaki kritériumnak kell megfelelnie ahhoz, hogy érvényes legyen – éppen ezért érdemes az elkészítéséhez öröklésben jártas ügyvéd vagy közjegyző segítségét kérni – de nemcsak a formai követelmények betartása, hanem a tartalom is fontos. 

Hollywoodi filmek és népszerű sorozatok gyakori eleme, hogy a haldokló örökhagyó úgy gondolja, „próbára teszi” az örököseit, és mindenféle feltételekhez köti az örökség juttatását, amit kvázi jutalomként szerezhetnek meg az arra érdemes örökösök. Az „akkor lehet Sanyié az autóm, ha két éven belül megszerzi a jogsit”; vagy a „Nusi csak akkor kapja meg a lakást, ha 10 éven belül két kis unokának ad életet” típusú, egyszerűnek tűnő feltételek mellett egészen hajmeresztő kikötések is szerepelnek olykor a filmes fantázia szülte végrendeletekben. Az egyik népszerű magyar sorozatban az örökhagyó például a bűnügyi gyanúsítottak világából ismert lakhelyelhagyási tilalomra kötelezi az élve maradt családtagokat, hogy megszerezhessék a mesés örökséget.

Mindez azonban csak fikció, a valóságban ugyanis ilyesmire nincs lehetőség. Az örökhagyó a halálát követő időszakra már nem szabhat feltételeket az örökléssel kapcsolatban. Ennek oka, hogy a törvény szerint az örökölt vagyon az örökhagyó halálának pillanatában átszáll az örökösre. Ha az örökhagyó ellenszolgáltatást szeretne kapni az örökösévé nevezett személytől, ezt még az életében az örökössel kötött szerződésben határozhatja meg. Az öröklési szerződésben – amely nem azonos a végrendelettel – megállapodhatnak abban, hogy az örökös milyen ellenszolgáltatást nyújt az örökségért, például egy lakásért vagy más vagyontárgyért cserébe. Ez lehet tartás, életjáradék, vagy akár gondozás is. Az örökhagyónak lehetősége van továbbá meghagyás formájában rendelkezni például arról, hogy az örökös bizonyos ingóságokat egy barátnak juttasson, ez azonban nem lehet az öröklés feltétele. Vagyis a végrendeletben foglalt örökös akkor is örököl, ha nem teljesíti a meghagyást. Azon túlmenően, hogy az örökhagyó nem szabhat feltételeket a halála utáni időszakra, nem is zárhat ki, nem tagadhat ki senkit sem azért, mert nem teljesíti a meghagyását.

Sőt, az örökösöknek arra is van lehetőségük, hogy eltérjenek a végrendeletben foglaltaktól, ha egyezséget kötnek a hagyatéki eljárás során. Ha nem tudnak, vagy nem akarnak megegyezni, bírósági pert is kezdeményezhetnek. Örökössé válniuk sem kötelező, az öröklésről még az örökhagyó életében lemondhatnak: akár a teljes örökségről, akár annak egy részéről; akár ingyenesen, akár valamilyen ellenérték fejében. Ez a lemondás egy írásbeli szerződés, amelyet az örökhagyó és a leendő törvényes örökös kötnek meg. Az örökösnek emellett arra is van lehetősége, hogy az örökhagyó halálát követően visszautasítsa a teljes örökséget, önállóan azonban csak termőföld, illetve ahhoz szorosan kapcsolódó vagyontárgy utasítható vissza.