A feleségemre hagynám a házamat, azt viszont nem szeretném, ha a halála után a korábbi házasságából született gyerekeinél kötne ki a vagyonom. Mit tehetnék, hogy a nejem után csak a közös gyermekünk örökölje az ingatlant?
Idővel minden házaspárban felmerül, hogy mi lesz a másikkal, ha az egyikük meghal. Ha a gyerekeik már felnőttek, van hol lakniuk és nem szorulnak támogatásra, sokan a házastársukra hagyják a közösen lakott ingatlant (vagy akár a teljes hagyatékukat), ezzel gondoskodva a lakhatásáról, anyagi biztonságáról. Jogosan kérdezheti valaki, hogy mi lesz a hagyatékának sorsa, ha a házastársa is meghal?
A törvény alapvetően nem teszi lehetővé, hogy befolyásoljuk, az örökösünk után ki kapja a hagyatékunkat vagy annak egy részét. Van azonban kétfajta kivétel ez alól, amelyet utóöröklésnek hívunk.
Az egyik ilyen kivétel a házastársra és a bejegyzett élettársra hagyott örökségre vonatkozik (bejegyzett élettársak csak azonos nemű párok lehetnek). Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy valaki nem szeretné, ha a vagyona a házastársa (bejegyzett élettársa) halála után annak előző házasságából származó gyerekeihez vagy más rokonaihoz kerülne. Ilyen esetben a végrendelkező dönthet úgy, hogy végrendeletében a túlélő házastársára (bejegyzett élettársára) hagyja a vagyonát, de utóörökösként megjelöl valakit, például a közös gyermeküket (vagy annak híján az unokahúgát, esetleg egy barátját). Így a túlélő házastárs örökli a vagyonát, de ha ő is meghal, automatikusan az utóörökösre száll át a hagyaték.
A másik eset, amikor az örökhagyó érvényesen megnevezhet utóörököst a végrendeletében, ha a leszármazója (gyermeke, esetleg unokája), akire a vagyont hagyja, nem rendelkezik végrendelkezési képességgel. Nem végrendelkezhet érvényesen – még közjegyző előtt sem –, aki cselekvőképtelen, például nincs legalább 14 éves vagy olyan fogyatékossággal, pszichés betegséggel él, amelyből kifolyólag nincs meg az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége.
Ha például valaki a 14 évesnél fiatalabb gyerekére hagyja a vagyonát, egyúttal utóörököst is megnevezhet. Ennek leginkább akkor van jelentősége, ha várható (például egy súlyos betegségből adódóan), hogy a gyerek nem fogja megérni a tizennegyedik életévét, hogy önállóan dönthessen a vagyona sorsáról. Amennyiben az előörökös az örökhagyó haláláig betölti a 14. életévét, akkor nem az utóörökös fog örökölni, hanem a gyermek eldöntheti, hogy kire hagyja majd az örökségét.
Ritkábban fordul elő, de szintén meg lehet nevezi utóörököst akkor is, ha olyan leszármazónkra hagyjuk a vagyonunk, aki például egy pszichés betegség vagy veleszületett fogyatékosság miatt cselekvőképtelen, ezért hiába múlt el 14 éves, nem tehet végrendeletet. Erre az esetre is igaz azonban, hogy ha az örökös akár csak rövid időre is szert tesz végrendelkezési képességre, akkor az utóörökössé nevezés nem hatályosul.
Több utóörököst is megnevezhetünk
Mindkét esetben egyszerre több utóörököst is megnevezhetünk, és azt is eldönthetjük, hogy milyen arányban osztjuk el közöttük az utóörökléssel egyszer hozzájuk kerülő vagyont. Ha nem határozzuk meg a részesedési arányt, akkor egyenlően osztoznak majd a hagyatékon. Viszont azt is érdemes tudni, hogy nem készíthetünk egy „öröklési láncot”, amivel több generáción át, örökösről-örökösre meghatározzuk, kihez kerüljön a hagyatékunk. Tehát arról már nem rendelkezhetünk, hogy az utóörökös halála után ki örököljön.
Mivel egy végrendeletnek nagyon szigorú tartalmi és formai követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy figyelembe vegyék az öröklésnél, ezért az elkészítéséhez érdemes közjegyző vagy öröklési ügyekben jártas ügyvéd segítségét kérni. A közjegyzőnél készített végrendelet előnye, hogy biztosan érvényes lesz, és garantáltan előkerül majd a hagyatéki tárgyaláson, mert a végintézkedés tényét a közjegyző bejegyzi a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába.