Egy barátnak vagy ismerősnek szívesen segítünk, ha átmenetileg megszorul, és sokszor eszünkbe sem jut, hogy a kölcsönt lepapírozzuk. Hiszen megbízunk benne, miért ne fizetné vissza? Csakhogy, ha mégsem akar vagy tud fizetni, könnyen nemcsak a megtakarításunk, hanem a barátság is veszélybe kerülhet. Közjegyzői okirattal előre tisztázhatjuk a feltételeket, és nemfizetés esetén hosszadalmas bírósági per nélkül is kezdeményezhetjük a tartozás behajtását.

Sokan inkább egy ismerőshöz fordulunk kölcsönért, mint egy bankhoz. A barát nem kér jövedelemigazolást, gyakran kamatot sem számít fel, és ha úgy alakul, a visszafizetéssel is hajlandó várni. Kölcsönadóként pedig többnyire nem feltételezzük, hogy ebből baj lehet: átadjuk vagy átutaljuk a pénzt, és megelégszünk az ígérettel, hogy hamarosan visszakapjuk. A kellemetlenségek akkor kezdődnek, amikor a határidő lejár, a pénz viszont sehol.

Ilyenkor könnyen kiderülhet, hogy nem ugyanúgy emlékszünk a megállapodásra. Pontosan mennyit adtunk kölcsön? Mikorra ígérte a barátunk a visszafizetést? Megállapodtunk részletfizetésben vagy az egész összeget egyszerre kellene visszakapnunk? Ha minderről nem készült megfelelő dokumentum, nehezebben szerezhetünk érvényt a követelésünknek. Éppen ezért ne akkor kezdjünk el a papírokkal foglalkozni, amikor már hiába várjuk a pénzt.

 

Kétféleképpen is bebiztosíthatjuk a kölcsönt

A legnagyobb biztonságot az jelenti, ha még a pénz átadása előtt közjegyzőhöz fordulunk, és a kölcsönszerződést közokiratba foglaltatjuk. Ebben pontosan rögzíthetjük a kölcsön összegét, a visszafizetés határidejét és módját. Így egy későbbi jogvita esetén a közjegyzői okirat közhitelesen igazolja a felek szerződésben rögzített nyilatkozatait és kötelezettségvállalásait. 

A közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés előnye akkor válik igazán fontossá, ha az adósunk nem fizet. A jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő közjegyzői okirat alapján, a visszafizetési határidő eredménytelen elteltét követően, végrehajtási záradék kiállításával közvetlenül kezdeményezhető a végrehajtás, így nem szükséges előzetesen bírósági pert indítani. A szerződés ugyanakkor nemcsak kölcsönadóként véd bennünket: kölcsönkérőként is biztosítékot jelent arra, hogy ne követeljenek tőlünk a megállapodásnál több pénzt, vagy ne kérjék vissza korábban, mint amiben megegyeztünk.

Másik lehetőség, ha kikötjük, hogy csak akkor adjuk oda a pénzt, ha a kölcsönkérő közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tesz. Ebben vállalja, hogy a megbeszélt feltételek szerint visszafizeti a kölcsönt. Ehhez neki kell felkeresnie a közjegyzői irodát, és a megfelelő tartalmú nyilatkozat alapján ugyancsak közvetlenül kezdeményezhető végrehajtás, ha mégsem törleszt. 

Akkor sem feltétlenül késő közjegyzőhöz fordulnunk, ha a pénzt már korábban kölcsönadtuk. A kölcsönkérő később is tehet közjegyző előtt nyilatkozatot a tartozásáról és annak megfizetéséről. Ehhez azonban az ő közreműködésére is szükség van, ezért jobb, ha nem akkor próbáljuk rendezni a dokumentumokat, amikor a viszonyunk már megromlott, és az adósunk a már a telefonhívásunkra sem válaszol.

Fontos az is, hogy a kölcsön összegének tényleges átadása megfelelően dokumentált legyen, például banki átutalással vagy az átvétel írásbeli elismerésével, hiszen ez egy későbbi jogvita esetén különösen fontos bizonyíték lehet.

A kölcsön dokumentálása nem a bizalmatlanság jele. Éppen ellenkezőleg: a világos feltételekkel elejét vehetjük a félreértéseknek, és a közjegyzői okirat önmagában is ösztönözheti a pontos visszafizetést.