Hagyhatjuk-e a vagyonunkat a kis kedvencünkre? Mi van, ha több örökös is magának szeretné a kutyánkat, macskánkat? És ki gondoskodik az állatról, ha nincs olyan hozzátartozónk, akire rábízhatnánk?

Sokan családtagként tekintünk a háziállatunkra: velünk él, napi gondoskodást, figyelmet és biztonságot kap tőlünk. Éppen ezért érdemes még jóval azelőtt átgondolnunk a sorsát, hogy erre kényszerülnénk. Ha a gazda meghal, az állat ellátása nem várhat heteket vagy hónapokat a hagyatéki eljárás lezárásáig: ennie kell, gondozni kell, szükség esetén állatorvoshoz kell vinni, és lehetőleg olyan emberhez kell kerülnie, akiben bízhatunk.

Az elhunyt tulajdonában álló kutya, macska vagy más kedvenc a hagyatéki vagyon része lehet. 

A Polgári Törvénykönyv szerint az állatokra a dolgokra vonatkozó szabályokat a természetüknek megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni. Az állat ugyanakkor nem jogalany, ezért örökösnek nem nevezhető: közvetlenül nem hagyhatunk rá sem pénzt, sem más vagyont.

Átmenetileg az a legegyszerűbb megoldás ha a gazda halála után van olyan hozzátartozó, szomszéd vagy barát, aki azonnal magához veszi és gondozza az állatot, még akkor is, ha később nem ő lesz az örökös. Ilyenkor célszerű a felmerült költségeket dokumentálni, a számlákat és állatorvosi bizonylatokat megőrizni. Az állat szükséges ellátásával, megőrzésével kapcsolatos indokolt költségek – az eset körülményeitől függően – a hagyaték biztosításával és kezelésével járó szükséges költségnek, vagyis hagyatéki költségnek minősülhetnek.

 

Ne várjuk meg, amíg vita lesz belőle

A bizonytalanság különösen akkor nagy, ha nincs egyértelműen kijelölt gondozó vagy több örökös is igényt tart az állatra. A hagyaték felosztásáig a hagyatéki vagyon – így fő szabály szerint a háziállat is – az örököstársakat közösen illeti meg. Egy kutya vagy macska esetében azonban nem lehet egyszerűen megvárni, amíg az örökösök egyezségre jutnak: az állat megfelelő ellátását a vita idején is biztosítani kell.

Ha az állat veszélyben van, a jegyző vagy a közjegyző biztosítási intézkedést rendelhet el. Ennek egyik formája lehet, hogy az állat megfelelő személy birtokába kerül, vagy annál maradhat, aki már gondoskodik róla. Ez különösen fontos lehet akkor, ha az örökösök között vita van, az állat ellátása nem megoldott, vagy fennáll a veszélye annak, hogy nem megfelelő körülmények között marad.

 

Végrendelet vagy ajándékozás 

A legjobb megoldás az, ha nem hagyjuk másokra a döntést. Végrendeletünkben egyértelműen rendelkezhetünk arról, hogy kihez kerüljön a kedvencünk. Az állatot érdemes pontosan azonosítani: írjuk bele a nevét, fajtáját, jellegzetes ismertetőjegyeit és – ha van – a mikrochip számát is. Így később nem marad kérdés, pontosan melyik állatról rendelkezünk, különösen akkor, ha több háziállatunk van.

A végrendeletben nemcsak azt határozhatjuk meg, kihez kerüljön az állat, hanem azt is, hogyan gondoskodjon róla az új gazda. Meghagyással a hagyatékban részesülő embert arra is kötelezhetjük, hogy meghatározott módon gondoskodjon róla. Előírható például, hogy az örökös vagy más részesített az erre szánt vagyont az állat etetésére, állatorvosi ellátására és megfelelő tartására fordítsa. Célszerű tartalék megoldásról is rendelkezni: jelöljünk meg helyettes gondozót arra az esetre, ha az elsőként kiválasztott személy mégsem tudná vagy akarná vállalni a feladatot. 

Másik megoldás a halál esetére szóló ajándékozás, így a gazda halálakor a megajándékozotté lesz a háziállat. Érdemes olyan embernek ajándékozni, akiről tudjuk, jó gazda lesz. Ez akkor lehet különösen jó megoldás, ha már életünkben van olyan ismerős, rokon, aki kifejezetten vállalja, hogy halálunk után magához veszi az állatot.

Ha felelős állattartóként időben, átgondoltan és egyértelműen rendelkezünk, a hozzátartozóinknak is kapaszkodót adunk, kedvencünknek pedig nagyobb esélyt kap arra, hogy a megszokott gondoskodást és biztonságot a gazdája halála után is élvezze.