Az érdemtelenség az öröklési jogban használatos fogalom, és olyan magatartást feltételez, amely miatt az örökös kiesik az öröklésből, azaz mégsem örököl. Az érdemtelenségre vezető magatartások vagy az örökhagyó élete ellen, vagy az örökhagyó utáni – végrendeleti, illetve törvényes – öröklés rendje ellen irányuló magatartást jelentenek. Az öröklésre az lehet érdemtelen,

1. aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;
2. aki az örökhagyó életére tört;
3. aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.