Életben társ, vagyonban nem? Kisemmizhetnek-e a szakítás után?

Életben társ, vagyonban nem? Kisemmizhetnek-e a szakítás után?

A cikk több mint egy éve készült, nem feltétlenül a hatályos információkat tartalmazza.

Mi történik, ha a szépen induló kapcsolat csúnya véget ér, és a volt élettárs többet követel, mint amennyi jár neki? Mit tehet, ha volt párja azzal fenyegetőzik, hogy kiforgatja a vagyonából? Vajon tényleg osztozkodnunk kell az élettársammal a vagyonunkon, ha 15 évig együtt éltünk? Megmondjuk, és válaszolunk a fontos kérdésekre, hogy ne kelljen aggódni, és hogy mindenki annyit kapjon, amennyi megilleti. Megmutatjuk, hogyan előzhető meg, hogy végtelen vitává fajuljon az osztozkodás, és azt is, mit kell tudni az élettársak vagyonmegosztásáról.

Egyre többen választják a házasság helyett a jogilag lazább élettársi kapcsolatot, mégis kevesen vannak tisztában az élettársi kapcsolat jogi következményivel. Az élettársi kapcsolatokra ugyanis teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a házasságokra, azt a magyar jog nem ismeri el a házassággal egyenértékű jogintézménynek. Míg a házasság során – házassági vagyonjogi szerződés hiányában - osztatlan közös vagyonuk keletkezik a pároknak, az élettársak együttélésük során végig külön vagyonszerzők maradnak, tehát szétváláskor nem fele-fele alapon, hanem szerzésük arányában kell osztozkodniuk mindazon, amit a kapcsolatuk alatt szereztek. Amiatt azonban nem kell, hogy fájjon a fejük, ami eredetileg is a saját tulajdonuk volt, az a törvény szerint is az övék marad.   


Ki viheti a fotelt, és kié lesz az étkészlet?

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban? Az élettársakat az együttélésük során szerzett vagyonból (ún. vagyonszaporulatból) a szerzésben való közreműködés arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. Tehát szétköltözéskor vihetik a kedvenc fotelt és a nagymamától örökölt étkészletet, nem kell osztozni rajta. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka is a szerzésben való közreműködésnek minősül. Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, akkor azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene. Tehát a gyermeket otthon nevelő élettárs (anya) szintén jogosult az őt megillető vagyonra az életközösség alatti szerzeményből még akkor is, ha a férfi szerint “semmit nem tesz, csak otthon neveli a gyermeket”.


Közös lehet-e a különvagyon?

Nézzünk egy példát! Judit öt éve él együtt a párjával, aki az ő lakásába költözött, de hozzájárult annak felújításához, és beköltözése óta együtt fizetik a hiteltörlesztést is. Született egy kislányuk, akivel az édesanya két évig otthon maradt, ezalatt a párja volt a családfenntartó. Miután visszament dolgozni, a kolléganői figyelmeztették, hogy nem ártana tisztázni a vagyoni viszonyaikat, nehogy elbukja a lakását, ha véget érne a kapcsolatuk. Bár erről szó sincs, éppen nagyobb lakást szeretnének vásárolni közösen. Juditnak nincs miért aggódnia, bátran belevághatnak, hiszen az élettársi viszony megkezdése előtt vásárolta a lakást, így az mindörökre a különvagyona marad, semennyi év után nem válik közössé az élettársi kapcsolat fennállása alatt.

Amennyiben eladják, és ketten együtt új ingatlant vesznek, az adásvételi szerződésben érdemes rögzíteni, hogy az új tulajdonba hány százalékban vitte bele a különvagyonát. Ha valaha mégis szétköltöznének a közösen fizetett hitel miatt csak megfelelő számításokkal lenne meghatározható, hogy mennyit kellene fizetnie a párjának, hogy a lakást elhagyja. Abban viszont igaza van a kolléganőknek, hogy érdemes erről még időben megegyezniük, pl. egy kettejük közötti élettársi vagyonjogi szerződés megfogalmazásával.

A vagyonnal kapcsolatos későbbi viták megelőzésének legbiztosabb módja, ha az élettársak élettársi vagyonjogi szerződést kötnek, amelyben szabályozzák a tulajdoni viszonyaikat, mert akkor a saját akaratuk érvényesül, és biztosan nem fajul hosszas pereskedéssé a szakítás. A szerződés akkor érvényes, ha közjegyző által közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják, és az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek benne, amilyen akár a házastársak között szokásos. Ám, ha nincs ilyen megállapodás, akkor bírósághoz fordulhatnak, ugyanis ha nem tudnak megegyezni, a törvény a fent bemutatott módon rendelkezik arról, hogy mi történjen az élettársak vagyonával szétválás esetén.