Ki ne esne kétségbe, ha megtudná, hogy az örökölt vagyon mellé jelentős hiteltartozás is jár? Jó-e, ha az adósságtól tartva inkább visszautasítunk mindent, amit megörökölnénk? Az elmúlt években egyre több lett az adóssággal terhelt hagyaték, tízből akár hét esetben is érintett lehet valamilyen hitellel. Az adósság szót hallva sokan gondolkodás nélkül nemet mondanak a teljes örökségre, pedig nem kell attól tartani, hogy rámegy a saját vagyonunk a megörökölt adósságra. Elmondjuk, hogy miért.

Ne mondjunk rögtön nemet az örökségre!

Ha valaki nem ismeri az öröklési szabályokat, jogosan láthatja átoknak az adóssággal terhelt hagyatékot, ráadásul egy friss kutatás szerint általános tévhit, hogy még a gyerekeink is nyögni fogják a nagyszüleik által felvett hiteleket. A közjegyzők tapasztalatai szerint minden második-harmadik, egyes régiókban pedig a hagyatéki ügyek felében fordul elő, hogy az örökösök visszautasítják az örökséget, azaz nemcsak az adósságra, hanem a teljes vagyonra nemet mondanak.

Sokan helytelenül úgy vélik, hogy ha nem utasítják vissza az örökséget, úgy a saját vagyonukkal is helyt kell állniuk az örökölt adósságokért. Másokban pedig az a tévhit él, hogy az örökölt adósság ellen nem lehet semmit tenni: azt még akkor is fizetni kell az elhunyt felmenőik után, ha egyébként visszautasították az örökséget.

Pedig az igazság az, hogy ha valaki tartozást örököl, akkor kizárólag az örökölt vagyon erejéig lehet felelős az adósságért. Sőt, arra is van mód, hogy a hitelezőkkel már a hagyatéki tárgyaláson megegyezzünk.  

Sok komplikáció lehet a visszautasítással

Kevesen tudják, hogy az örökség visszautasítása nem azt jelenti, hogy a család azonnal megszabadul az adósság problémájától. Sőt, a visszautasítással akár még bonyolultabb helyzet állhat elő: ilyenkor ugyanis az örökség a sorban következő örökösre, például a mi gyermekünkre száll tovább. Ha azonban a gyermek még kiskorú, akkor csak a gyámhivatal hozzájárulásával utasíthat vissza örökséget. Így akár évekig is elhúzódhat az ügy, míg végül a hagyaték az államra száll.

Hitel esetén sincs vége a világnak

Számos esetben többek között ezért is lehet érdemesebb az örökösnek megegyezni a hitelezőkkel – például átruházni az öröklött dolgok tulajdonjogának egy részét a hitelezőkre –, mert így mindkét fél jobban járhat. Ezt már a hagyatéki tárgyaláson is megtehetjük. Általában a hitelezők hajlanak a megegyezésre, ugyanis pontosan tudják, hogy ha az örökösök visszautasítják az örökséget, akkor ők várhatóan csak évek múlva, vagy soha nem látnak a követelésükből semmit.

Azt is fontos tudni, hogy ha az örökhagyó után csupán hitel- és/vagy kölcsönügylet alapján fennálló tartozás maradt, azokért az örökösök saját vagyonukkal nem tartoznak felelősséggel.

Mit kezdjünk a csontvázakkal?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha csak a hagyatéki tárgyalás utána derül ki, hogy az örökhagyó után tartozás is fennmaradt. A hagyatéki tartozásért való felelősség legfontosabb alaptétele, hogy az örökös csak az általa megörökölt hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a tartozásért. Az örökös kizárólag a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért felel a saját vagyonával is.

Ennek a szabálynak az a célja, hogy az örökös ne kerüljön semmiképpen hátrányosabb helyzetbe az örökléssel, hiszen nem tehet arról, hogy az örökhagyónak tartozásai voltak. Ha a hagyaték tárgyai már nincsenek az örökös tulajdonában – mert eladta vagy elköltötte –, az adósságért öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. Tehát a követelések elévülési idején belül érdemes felelősen bánni az örökséggel.