Akit az örökhagyó a végintézkedésében érvényesen kitagadott, az kiesik az öröklésből, azaz nem örököl az örökhagyó után. Kitagadás esetén a kitagadott kötelesrészre sem tarthat igényt. A kitagadás csak akkor érvényes, ha az örökhagyó a végintézkedésben annak okát kifejezetten megjelöli.

Kitagadásnak van helye, ha az örökös:

• az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne (aki az örökhagyó életére tört, az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó törvényes örököse vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört);
• az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el;
• az örökhagyó egyenesági rokonainak (lemenője: gyermeke, unokája; felmenője: szülője) házastársának vagy élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;
• az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
• erkölcstelen életmódot folytat;
• végrehajtandó szabadságvesztését tölti, azaz a büntetését még nem töltötte ki;
• a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

Házastársát vagy bejegyzett élettársát az örökhagyó házastársi, bejegyzett élettársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja. A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.
A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.