Egyre bonyolultabb családi viszonyok közt élünk: egyre többen vannak, akik elválnak majd újra- és újraházasodnak. A helyzetet tovább bonyolíthatja, ha az új férjnek vagy feleségnek már vannak az előző házasságából származó gyermekei is. De mi történik, ha az egyik házasfél váratlanul meghal? Mi kerül a hagyatékba, és kinek mi jut belőle? Mit örökölnek a gyerekek, és mire tarthat igényt a házastárs? Kevesen tudják, hogy a házassági vagyonjogi szerződés halálunk után is jó szolgálatot tehet, segíthet megelőzni az öröklés körüli perpatvarokat. Mutatunk egy megoldást arra, hogyan őrizhető meg a családi béke az elhunyt hozzátartozói között.

Egy apa elvesztése mindig fájdalmas, de kész családi tragédiává is fajulhat, ha az új házastárs és az előző házasságból született gyerekek közt durva pereskedés indul arról, kinek mennyi jár az elhunyt vagyonából. A hagyatékon való osztozkodás nagyon sokszor évtizedekig tartó civakodással, hosszas pereskedéssel folytatódik, amiben az alapkérdés mindig az: mennyi illeti meg az örökségből az új feleséget, és mennyi az előző házasságból származó gyerekeket? A perpatvarra sok esetben a régi és az új feleség is erősen rátesz egy lapáttal, mondván, ők csak a saját gyerekük érdekeit védik.

A hagyaték szétosztásának egyik alapkérdése, hogy mégis mi, mely vagyontárgyak tartoznak az apa hagyatékába? Ezzel kapcsolatban azt kell tisztán látni, hogy mekkora rész származik az új házasság előtti időszakból, és mennyi számít közös vagyonnak, amit a második házasság megkötése után a házastársak közösen szereztek.

Ha erre vonatkozóan nincs külön vagyonjogi megállapodás a házastársak között, akkor a házasságuk alatt keletkezett hagyaték közös vagyonnak számít, aminek a fele az elhunyt házastársát illeti meg, a másik felét pedig egyenlő arányban osztják szét az elhunyt gyerekei és az új feleség között. Az elhunyt feleségét emellett haláláig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson, valamint az ahhoz tartozó berendezéseken és felszerelési tárgyakon. Mindez rendszerint konfliktusokat szül, amiben az előző házasságból származó gyerekek – sokszor az elvált feleség felbujtására – megkérdőjelezik az új házastárs jogát arra a vagyonrészre (például házra, lakásra vagy nagyobb értékű festményre és ékszerre) vonatkozóan is, amelyet apjuk még az új házasságuk megkötése előtt szerzett vagy kapott ajándékba, például a nagyszülőktől.

Ilyen bonyolult helyzetben a legegyszerűbb, ha maga az érintett tesz időben rendet és igazságot a felek közt. Ennek egyik módja, ha az új házasságkötés előtt - vagy azt követően is bármikor - közjegyző vagy ügyvéd előtt házassági vagyonjogi szerződést köt házastársával, amelyben rögzítik, hogy mely – a házasságkötést követően szerzett – vagyonelemek számítanak a felek saját tulajdonának, és mennyit számítanak bele a közösbe. Ezzel a helyzet egyértelmű lesz, és egyszerűen tisztázható, hogy a házastársak bármelyikének halála esetén az örökösöket mi és milyen mértékben illeti meg az elhunyt saját, illetve közös vagyonnak számító hagyatékából. Ilyen szerződés köthető élettársak között is, ami különösen annak fényében lehet indokolt, hogy a törvény szerint az elhunyt élettársa egyáltalán nem örököl az elhunyt után.

Fontos tehát látni, hogy egy házassági vagyonjogi szerződéssel azt is befolyásolhatjuk, mi kerül a hagyatékunkba, ami így kihat az öröklésre is. A közjegyző vagy ügyvéd előtt kötött házassági vagy élettársi szerződés tiszta helyzetet teremthet és nagyban elősegítheti, hogy az elhunyt élettársa és a korábbi házasságból származó gyerekek között békés maradjon a kapcsolat.

A házassági és az élettársi vagyonjogi szerződést be kell jegyeztetni a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartásába ahhoz, hogy szükség esetén hivatkozni lehessen rá. Ennek érdekében mindenképpen közjegyzőhöz kell fordulnunk, méghozzá ahhoz, akinek az illetékességi területén lakunk közösen, vagy lakik bármelyik házasfél. Magát a házassági vagyonjogi szerződést bármelyik közjegyző elkészítheti, de bejegyezni csak az illetékes közjegyző tudja, így érdemes rögtön hozzá fordulnunk.