Jó ötlet-e gyorsan elkölteni a különbözetet, ha több fizetést utal a munkáltató, mint amennyi járna nekünk? És mit lépjen, akinek nem utalják át a bérét és csak ígérget a főnöke, vagy elbocsátották, de nem akarják kifizetni a végkielégítést, a szabadságmegváltást? Mutatjuk a legfontosabb tudnivalókat!
Előfordul, hogy valaki, egy könyvelési hiba miatt, több fizetést kap, mint amennyi járna neki: például 400 ezer helyett véletlenül 800 ezret utaltak a számlájára. Mit tehet, mit tegyen ilyenkor? Maradjon csendben? Gyorsan szedje ki a számlájáról a pénzt, mielőtt visszahívják az utalást? Bármennyire is jól jönne a többletpénz, nem ez a helyes megoldás!
Ha valaki tévedésből magasabb fizetést kap, mint ami járna, azt a pénzt a munkáltató mint jogalap nélkül kifizetett munkabért jogosan visszakövetelheti 60 napig, sőt, azon is túl, ha bizonyítja, hogy az alkalmazott észlelte a túlfizetés alaptalanságát vagy maga a munkavállaló idézte elő a túlfizetést. Ugyanis, ha az alkalmazott is észreveszi a hibát, akkor neki is kötelessége ezt jelezni és a többletet visszafizetni.
Persze a munkavállalónak is hasonló jogai vannak, ha a munkaadója nem fizeti ki neki a jogos jussát, például késik a munkabérrel, a járványra vagy bármi másra hivatkozva egyszerűen csak kevesebbet utal, nem fizeti ki a túlórát vagy a végkielégítést.
Gyors megoldás a fizetési meghagyás
Ha munkáltató és a munkavállaló nem tud megegyezni, akár a túlfizetés vagy az elmaradt utalás miatt, vagy szinte bármi egyéb pénzkövetelés miatt bármelyikük kezdeményezhet fizetési meghagyásos eljárást (FMH) egy közjegyzőnél, hogy így jusson jogos követeléséhez: a munkáltató a visszajáró többletbérhez, az alkalmazott a ki nem fizetett járandóságához. (A munkáltatók ki tudnak adni közvetlenül fizetési felszólítást, de csak a munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó összegű követelés erejéig.)
Az FMH megindításához szükséges űrlapokat le lehet tölteni a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapjáról, és a természetes személy jogosult bármelyik közjegyzőnél kezdeményezheti az eljárást. A munkáltató viszont, ha nem természetes személy, kizárólag elektronikusan – minősített elektronikus aláírás és időbélyegző használatával – kezdeményezhet FMH-t.
Az FMH gyors: a közjegyző, ha mindent rendben talál a kérelemben, a fizetési meghagyást legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül – elektronikus úton beadott kérelem esetén három munkanapon belül – bocsátja ki. A fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után a közjegyző kérelemre elrendelheti a végrehajtást, így néhány héten belül pénzhez juthat a jogosult.
Ha a fizetési meghagyás kézbesítését követően a munkáltató, illetve a dolgozó vitatja a tartozást (jogi szakkifejezéssel: ellentmondással él), akkor az FMH kezdeményezőjének döntésén múlik, hogy folytatja-e az ügyet a bíróságon. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása – annak ismert és súlyos következményei miatt – önmagában jelentősen növeli a fizetési hajlandóságot. Mindenesetre csak olyan ügyben érdemes eljárást kezdeményezni, ha a követelésünk jogosságában biztosak vagyunk, és rendelkezünk az annak bizonyításához szükséges dokumentumokkal, eszközökkel is. Bizonytalanság esetén érdemes ügyvédhez fordulni segítségért.
A fenti példák nemcsak munkaviszonyra, hanem közalkalmazotti, szolgálati vagy közszolgálati jogviszonyokra is érvényesek. Azonban fizetési meghagyásos eljárással csak akkor érvényesíthető a munkaviszonyból vagy munkaviszony jellegű jogviszonyból származó pénzkövetelés, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a jogviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.
Fizetési meghagyásos eljárást egyébként szinte minden olyan esetben lehet indítani, ahol 30 millió forintot nem meghaladó összeggel tartoznak nekünk. Hatékony és gyors megoldás lehet, ha a munkáltatónkkal, más céggel vagy akár egy magánszeméllyel szemben van követelésünk.