Végrehajtás egy 3200 forintos szatyor miatt? Jól járhat, aki nem hagyja annyiban!

Végrehajtás egy 3200 forintos szatyor miatt? Jól járhat, aki nem hagyja annyiban!

A cikk több mint egy éve készült, nem feltétlenül a hatályos információkat tartalmazza.

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor a pénztártól való távozás után derül ki, hogy a lehúzott áru mégsem volt akciós, de a hisztiző gyerekkel a karjában se kedve, se ideje nincsen visszamenni reklamálni azért fránya 400 forintért. Történetünk főhősét viszont nem ilyen fából faragták, miután egy kifizetett, de le nem szállított karácsonyi ajándék árát sehogy sem tudta visszaszerezni a webáruháztól, sikeresen végigjárta a követelésérvényesítés hivatalos lépcsőit. Tanulságos történet arról, hogy még a legkisebb összegek esetében is el lehet menni a végsőkig.

Történetünk főhősét nevezzük Júliának, minthogy megtörtént esetről van szó. Júlia szerette volna meglepni egy barátját karácsonykor, és rendelt egy színes-szagos, minőséginek tűnő bevásárlótáskát az egyik népszerű, a közösségi médiában sok-sok rajongót magáénak tudó webáruháztól. Kifizette a szállítási költséget is magában foglaló 3210 forintot a szatyorért, és jóhiszeműen azt gondolta, ezzel el is van intézve a dolog. Csakhogy az ajándék nem akart megérkezni, még két héttel karácsony után sem…

A kálvária ekkor kezdődött. Elsőként levelet írt a webáruháznak, hogy kéri a terméket vagy fizessék vissza a kifizetett összeget, majd mikor nem jött válasz, a szolgáltató közösségi oldalán próbálkozott felvenni velük a kapcsolatot, és rábírni őket a fizetésre. Mivel ez sem vezetett eredményre, úgy gondolta, hivatalos útra tereli az ügyet.

A követelésérvényesítés legegyszerűbb módját választva, Júlia fizetési meghagyásos eljárást (fmh) indított. Ez egy egyszerű és gyors eljárás, ami arra szolgál, hogy ha valaki tartozik nekünk, legyen szó cégről vagy magánszemélyről, jogi úton szerezzük vissza a pénzünket. Mindehhez még ügyvédet sem kell fogadni, bizonyítékokat sem kell csatolni, elegendő, ha ismerjük az adósunk lakcímét, illetve cég esetén a székhelyét, és a legközelebbi közjegyzőnél kérjük a fizetési meghagyás kibocsátását. A közjegyző néhány napon belül ezt elküldi az adós címére, akinek 15 napja van arra, hogy reagáljon a fizetési meghagyásra. Ha ezt nem teszi meg – például nem veszi át a hivatalos iratot, vagy nem emel kifogást az ellen –, az fmh jogerőre emelkedik, a követelés pedig végrehajtható lesz.

Júlia esetében éppen ez történt. A küldeményre nem reagált a webáruház üzemeltetője, így megindíthatta a végrehajtást a közjegyzőnél. Itt azonban újabb nehézségbe ütközött, a végrehajtás megindításához ugyanis szüksége volt a webshopot üzemeltető egyéni vállalkozó születési idejére, helyére és az anyja nevére is. Ügyvédi tanácsra ezért adatszolgáltatással fordult a jogerős fizetési meghagyásra hivatkozva a kormányhivatalhoz, akik végül 3500 forintért kiadták a kért adatokat. 

A végrehajtás elindítását követően azonban kiderült, hogy a webáruház tulajdonosának nincs végrehajtható jövedelme, amelyből a követelést érvényesíthetni lehetett volna. Főhősünk azonban nem hagyta annyiban, azt kérte a végrehajtótól, hogy menjenek ki az adós címére, és foglaljanak le ott valamilyen vagyontárgyat – minthogy jobb híján, végső lehetőségként erre is van mód. Így is történt, Júlia és a végrehajtó megjelentek a meglehetősen zavart és meglepődött webshoptulajdonos lakásánál. Első döbbenetében az adós kígyót-békát és jogszerűtlen eljárást kiáltott, majd miután felvilágosították a következményekről, kénytelen-kelletlen kifizette az ekkorra már körülbelül 60 ezer forintra rúgó összeget. Zsebből.

A történet Júlia szempontjából így néhány hónap és nem kevés utánajárást követően happy enddel végződött. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mindez mennyibe került Júliának, és visszakapta-e az ilyen-olyan eljárásokra kifizetett összegeket? Fizetett 3210 forintot a webáruháznak, majd 5000-5000 ezer forintot a közjegyzőnek az fmh és a végrehajtási lap kibocsátásáért, újabb 11 ezer forintot a végrehajtónak munkadíjelőlegként (a végrehajtó általában a díjának a felét szokta elkérni), 3500 forintot az adatszolgáltatásért a kormányhivatalnak, és 15 ezer forintot egy ügyvédnek tanácsadásért. Így jutott el az adós lakásához. A végrehajtó a helyszíni kiszállásért és a munkadíjáért még bevasalt némi összeget az adóstól, így lett végül a 3210 forintos tartozásból 60 ezer forint. Júlia viszont néhány napon belül hiánytalanul visszakapta a jogos követelését és a befektetett pénzét, így a működő igazságszolgáltatás tudatában kényelmesen hátradőlhetett a karosszékben. Csak a le nem szállított szatyrot sajnálta egy kicsit…