Mikor lehet érvényes a szóban tett végrendelet? Én öröklöm-e a Csontváryt a nappaliból, ha a nagyi sokszor emlegette a nagybácsik előtt, hogy rám hagyja? Tehet-e szóban végrendeletet az, aki tud írni? Sok a tévhit a szóbeli végrendelkezés körül, most megmutatjuk, ki, mikor és hogyan teheti.

Sokan azt gondolják, hogy a szóban tett végrendelkezés azonos az írásba foglalt végakarattal, és készpénznek veszik, hogy a család tagjai előtt tett ilyen kijelentések alapján gond nélkül örökölhetnek. Meglepődhet, aki arra számít, hogy minden gond nélkül örökölheti a nagyi lakását, vagy értékes festményét csak azért, mert az összes családtag előtt a nagymama rendszeresen ezt ígérte. Ha a nagymama nem erősíti meg ezt a kijelentését írásba foglalt végrendeletben is, akkor bizony a törvényes öröklés rendje érvényesül, azaz, a lakást elsőként a nagyi gyermeke(i) öröklik. Végakaratot szóban kifejezni ugyanis csak a legritkább esetekben lehet.

A törvény szerint szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni. A hangsúly az „és”-en van, mert a két feltételnek egyidejűleg és egymás mellett kell teljesülnie.

Mit tekintünk rendkívüli, életet veszélyeztető helyzetnek?

A rendkívüli veszélyhelyzet általában az egészségi állapottal összefüggő: infarktus, agyvérzés vagy baleset következtében előálló életveszély - villámcsapás, közúti baleset, természeti katasztrófa.  Olyan helyzetek, amikor nem áll módunkban írásban végrendelkezni a szeretteink javára, még ha ők is az utolsó gondolataink a kritikus szituációban. Az sem elég, ha csak mi észleljük az életveszélyt, az is szükséges, hogy ez a kívülállók számára is egyértelmű legyen. Azaz nem elég, ha csak azt hisszük, hogy az életünket közvetlenül veszély fenyegeti, hanem ennek a veszélynek a valóságban fenn is kell állnia. Ahhoz, hogy érvényes legyen az életveszély árnyékában elmondott végakaratunk, elengedhetetlen feltétel, hogy két tanú jelenlétében tegyük meg végrendeletünket. A tanúknak ilyenkor tisztában kell lenniük azzal, hogy a végrendeletünket hallják, tehát ki is kell jelentenünk, hogy halálunk esetére rendelkezünk a vagyonunkról. Akár az idegen vagy jelnyelven tett szóbeli végrendelet is érvényes lehet, ha az adott nyelvet vagy a jelnyelvet a tanúk is ismerik.

A mentősök is lehetnek tanúk?

A szóbeli végrendelet tanúja szinte bárki lehet, kivéve azt, aki kiskorú, cselekvőképtelen, vagy a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes. Fontos kikötés, hogy szóbeli végakaratunk megtételekor főszabály szerint nem részesíthetjük semmilyen juttatásban a végrendelet tanúit, illetve a hozzátartozóikat.  Mivel a tanúknak kiemelten fontos szerepük van a szóbeli végrendelkezés igazolásában, mindenképpen tudniuk kell mind önmagukról, mind a másik tanúról, hogy végrendelet hallanak. Az is nélkülözhetetlen, hogy a tanúk a végrendelet tartalmát közvetlenül tőlünk hallják, azt jegyezzék meg és kétség esetén bizonyítsák a végrendelet tartalmát. Tipikus helyzet lehet például egy mentőautóban, két mentős számára elmondott végakarat. 

Harminc nap után elszáll a szó

A szóbeli végrendelet érvényességének tartamát a törvény meglehetősen szűk keretek közé szorítja: ugyanis hatályát veszíti, ha a feltételéül szolgáló helyzet megszűnését követően harminc napon át nem alkotunk írásbeli végrendeletet. A rövid határidő oka a szóban elhangzottakhoz köthető nagyfokú bizonytalanság. A szó elszáll az írás megmarad!