Az esküvőnk után beköltöztünk a feleségem házába, itt élünk már hét éve. Igaz az, hogy öt év házasság után közössé vált az ingatlan, ezért válás esetén a fele már engem illetne?
Nagyon sok a tévhit a házastársak vagyonjogával kapcsolatban. Fontos tudni, hogy a házastársaknak közös és különvagyonuk is lehet.
Különvagyonnak számítanak, és automatikusan sosem lesznek közösek azok a vagyontárgyak, például egy ingatlan, részesedés egy cégben vagy egy autó, amit a felek még a házastársi vagyonközösségük létrejötte előtt szereztek. Szintén nem lesznek közösek a házastársi vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgyak sem. Sőt, ha a házaspár egyik tagja a különvagyona értékéből vesz egy vagyontárgyat, például a férj eladja a lakását, és abból a pénzből, már házastársként vesz egy másikat, az is a különvagyona marad.
Házastársi közös vagyonnak azok a vagyontárgyak számítanak, amelyeket a felek a vagyonközösségük fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. Ezek fele-fele arányban illetik meg őket, függetlenül attól, hogy mekkora részben járultak hozzá a megszerzésükhöz. Vagyis az esküvő után, például kizárólag a feleség munkabéréből vásárolt autó is közös lesz. Ugyanis szintén közös vagyonnak számít a munkabér és a jutalom, de még az egyikük lakásának kiadásából származó haszon (például bérleti díj) is. Kevesen tudják, hogy ha a házaspár egyik tagja tulajdonrészt szerez egy vállalkozásban, az is közös lesz a házastársával, nemcsak akkor, ha a közös vagyonból alapít céget.
Van, ami tényleg közös lehet öt év után
Van azonban egy szabály, amelynek félreértelmezése sok tévhit alapja lehet.
A jogszabály szerint, ha a házaspár a mindennapi együttélés során használt háztartási eszközöket, például tévét, ágyat, hűtőszekrényt vagy kanapét eladja, és annak az árából vesznek egy másikat, az öt év házassági életközösség után közösnek számít, függetlenül attól, hogy az előzőt ki vette.
Ha például a férj a közös otthonukba magával viszi a különvagyonának számító antik szekrényét, amit közösen használnak a feleségével, majd ezt értékesítik, és a befolyt vételárból új berendezési és felszerelési tárgyakat vásárolnak, azok az esküvőtől számított öt év múlva már közösnek számítanak. Lényeges ugyanakkor, hogy ez csak a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozik, például egy autóra vagy ingatlanra már nem.
Amennyiben azonban ezeket az ingóságokat a házastársak az együttélés alatt használják, de azokat nem értékesítik, akkor értelemszerűen azok továbbra is különvagyonuknak számítanak.
Saját vagyonjogi rendszert is kialakíthatnak
Ha a házastársak szeretnének eltérni a törvényi szabályozástól, házassági vagyonjogi szerződéssel egy saját magukra szabott vagyonjogi rendszert is kialakíthatnak. Egy ilyen szerződésbe jóformán bármilyen vagyoni szabályozást belefoglalhatnak, eldönthetik például, hogy hogyan kezelik a közös vagyonukat, már ha lesz olyan, mert teljes vagyoni elkülönítésben is megállapodhatnak. A vagyonjogi szerződésükben ezekről, sőt az ötévnyi házasság után a közös vagyonba kerülő használati tárgyakról is rendelkezhetnek.
Ez különösen hasznos lehet akkor, ha az egyikük saját vállalkozást működtet. Házassági vagyonjogi szerződéssel ugyanis nemcsak a vagyont, hanem az adósságot is el lehet különíteni, ezzel meg lehet óvni a házastársat a vállalkozás csődjétől. Ha a szerződésben világosan meghatározzák, hogy mi számít különvagyonnak, akkor a házastárstól a különvagyonából nem követelhető a tartozás.
Ugyanakkor ehhez arra is szükség van, hogy a házasfelek a vagyonjogi szerződést közjegyzőnél bejegyeztessék a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába (HÉVSZENY), mert a szerződés harmadik féllel, például egy hitelező bankkal szemben csak ebben az esetben hatályos.
Jó tudni azt is, hogy érvényes házassági vagyonjogi szerződést kizárólag közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan lehet kötni, az otthon, egymás között írt szerződés még akkor is érvénytelen lesz, ha azt tanúk is aláírták.