Mindenki azt szeretné, ha békében és biztonságban telnének idős napjai. Sokan tartanak attól, hogy nem lesz, aki rájuk nyissa az ajtót. Ki fog egy tányér levest adni, ha megbetegszik, ki kíséri el az orvoshoz, ki viszi le a kutyát? Elegendő lesz-e a nyugdíj a megélhetésre? Az öngondoskodás jól bevált módja, hogy segítségért cserébe vagyonunkat vagy annak egy részét a rólunk gondoskodónak adjuk. Alaposan át kell azonban gondolni, hogy milyen típusú szerződést kötünk, ezért érdemes lehet felkeresni egy közjegyzőt.

Ha szeretnénk, hogy valaki gondoskodjon rólunk életünk utolsó éveiben, többféle szerződés közül választhatunk: akár tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződést is köthetünk. Közös bennük, hogy a felek közötti bizalomra épül, és az a lényegük, hogy a tartásra kötelezett ellenérték fejében segít nekünk. A fő különbség az, hogy a tulajdonjog (például az ingatlané) a tartási és az életjáradéki szerződés esetében azonnal átszáll az eltartóra, ha viszont öröklési szerződést kötünk, akkor csak a halálunk után. Ezért a tartási szerződés a tartásra kötelezettnek jelent nagyobb biztonságot, mivel rögtön a tulajdonába kerül a vagyontárgy, az öröklési szerződés pedig az idős embernek nyújt nagyobb garanciát, ha esetleg vitára kerülne sor. 

Hogyan biztosítsuk be magunkat szerződéskötéskor?

Bármilyen típusú szerződéssel szeretnénk gondoskodni idős napjainkról, annak megkötésekor fontos, hogy tisztázzuk a részleteket. A tartási szerződés értelmében – ha a felek eltérően nem egyeznek meg – az eltartó köteles biztosítani a lakhatást, élelemmel és ruházattal való ellátást, gondozást, betegség esetén ápolást és gyógyíttatást, halál esetén az illő eltemettetést. Ezért cserébe ellenértékként megkapja az eltartott valamely vagyontárgyát – általában lakását. Ehhez hasonló az életjáradéki szerződés, amikor a gondozás helyett rendszeresen járadékot – jellemzően pénzt – ad a kötelezett az ellenértékért. Az öröklési szerződés lényege, hogy tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében az örökhagyó – a teljes vagyonára vagy annak egy meghatározott részére – örökösévé nevezi a másik felet. A szerződés megkötését követően segítőként jó, ha pontos nyilvántartást vezetünk arról, milyen módon gondoztuk az eltartottat, a költségeket igazoló számlákat, illetve más iratokat pedig őrizzük meg arra az esetre, ha a későbbiekben vita lenne a tartás mértékével és módjával kapcsolatban.

Nem lehetnek aránytalanságok?

Mivel az ilyen szerződések az eltartott haláláig szólnak, nem látható előre, hogy a gondozás arányban lesz-e a vagyontárgy értékével. Előfordulhat, hogy az örökösök megtámadják a szerződést, ha az az örökhagyó halála előtt nem sokkal köttetett, hiszen ilyen esetben viszonylag rövid ideig kellett segíteni. Azonban önmagában emiatt a bíróság általában nem nyilvánítja érvénytelennek a szerződést. Más a helyzet, ha felmerül a gyanú, hogy a tartást vállaló előre tudta, hogy nem kell sokáig gondoskodnia, mert az eltartott gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ilyen esetben megállapítható a szerződés érvénytelensége, mert az ilyet a bírói gyakorlat jó erkölcsbe ütközőnek tekintheti. Ezért például egy orvos vagy szociális gondozó nem köthet érvényes tartási szerződést a betegével. 

Felbontható-e a szerződés? 

Bármelyik szerződéstípust is választjuk, ha szeretnénk később módosítani vagy vita esetén teljesen megszüntetni, a helyzet rendezését a bíróságtól kérhetjük. Az öröklési szerződés esetén ilyenkor a felek közötti elszámolás – a tulajdonjog megmaradása miatt – a gondozott szempontjából kedvezőbb. A tartási szerződés esetén gyakoribb probléma, hogy az eltartott számára néhány hónap után kiderül, nem úgy képzelte el a gondozást, ahogyan a másik fél. A nehézséget itt az jelentheti, ha a segítője az ingatlant időközben már eladta, akkor az idős ember kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhet, mint az öröklési szerződés esetében.

Miért célszerű közjegyzővel készíttetni a szerződésünket?

A közjegyző, mint független és pártatlan hatóság, köteles tájékoztatni a feleket a jogszabályokról, és azt is meg kell vizsgálnia, hogy a szerződéskötésnek vannak-e nyilvánvaló akadályai – szerződéskötési képesség hiánya, megtévesztés, kényszer, fenyegetés –, illetve a szerződésnek vannak-e nyilvánvalóan jogellenes rendelkezései. A közokiratba foglalt szerződések közvetlenül végrehajthatók, ami azt jelenti, hogy a kötelezettségek nemteljesítése esetén nem kell bírósághoz fordulni és éveken keresztül pereskedni, hanem közvetlen végrehajtásnak lehet helye. Különösen fontos ez azért, mert a tartási szerződés a felek között olyan tartós, hosszantartó kapcsolatot hoz létre, amelynek során elképzelhető, hogy a körülmények megváltoznak. Az öröklési szerződést ezen felül azért is célszerű közjegyzővel készíttetni, mert az garanciát jelent arra, hogy biztosan előkerül majd az örökhagyó halála esetén, ugyanis a közjegyző köteles az általa készített öröklési szerződést bevezetni a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába.