Mitől válik egy kapcsolat élettársivá? Azok lettünk-e, ha a párunkkal közösen vettünk egy tévét? Lehetünk-e élettársak, ha nem mutattuk be a társunkat az anyukánknak? És mi a helyzet az együtt lakó szerelmes egyetemistákkal? Egyre többen választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot, amelynek fő vonzereje, hogy nem szükséges hozzá semmilyen papír. De éppen emiatt sokszor nehéz megkülönböztetni a valódi élettársi kapcsolatot a „sima” együttéléstől. Megmutatjuk, mik az élettársi kapcsolat legfőbb ismérvei.

Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy az élettársi kapcsolathoz nem szükséges anyakönyvvezető és tanúk előtt kimondani a boldogító igent, sőt semmilyen papír nem kell hozzá. A törvény szerint ugyanis az élettársi viszony létrejön attól a ténytől, hogy egy pár érzelmi és gazdasági közösségben, közös háztartásban együtt él. További feltétel, hogy egyiküknek se álljon fenn más személlyel házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és nem állhatnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

Mindez első hallásra egyszerűnek tűnik, de hogy mi tekinthető ténylegesen élettársi kapcsolatnak, arra a bírósági gyakorlat mutat rá.

Minőségi kapcsolat = élettárs? 

E szerint ahhoz, hogy az élettársi kapcsolat megállapítható legyen, egymagában sem a gazdasági, sem az érzelmi közösség, sem pedig a közös háztartásban történő együttélés nem elégséges, mert ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük, illetve bizonyos helyzetekben valamelyik akár hiányozhat is. Ha felmerül annak szükségessége, hogy az élettársi kapcsolat létezéséről dönteni kell, akkor a bíróság minden esetben külön mérlegeli, hogy a kapcsolat minőségileg eléri-e az élettársi szintet. Ha például két szerelmes egyetemista úgy él együtt, hogy közösen spórolnak egy lakásra vagy arra, hogy majd együtt költöznek külföldre, akkor bizonyított az élettársi kapcsolat minden eleme. Ám, ha csak praktikus okból laknak együtt, mert például meg tudják osztani az albérleti díjat, és csak technikailag közös a háztartás, de nincs valós gazdasági közösség, akkor nem minősülnek élettársaknak.

Egy közös vagyontárgy nem elég

A bírói döntések több esetben is csak akkor ismerik el a kapcsolatot élettársinak, ha a pár legalább hallgatólagosan egyetért abban, hogy munkájuk vagy vállalkozásuk eredménye közös, az abból vásárolt vagyontárgyakat közös céllal szerzik be. Az nem nevezhető élettársi kapcsolatnak, ha ugyan közösen járunk szórakozni vagy utazni, de nem élünk közös háztartásban, és saját jövedelmünkkel önállóan rendelkezünk. Ha külön kasszán élünk, és nincsenek közös gazdasági terveink, akkor bizony nem vagyunk élettársak. Közös gazdasági cél lehet például, ha együtt vágunk bele a lakásfelújításba - függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonát képezi az ingatlan -, vagy közösen veszünk egy autót, esetleg nagyobb értékű műszaki cikket. Ám még ez sem betonbiztos alapja az élettársi kapcsolat elismertetésének, mert egyetlen vagyontárgy megszerzésében való együttműködésünk nem feltétlenül igazolja az élettársi kapcsolatunkat. Tehát nem biztos, hogy elegendő, ha együtt veszünk egy tévét, de az már bizonyíthatja a gazdasági közösségünket, ha mondjuk közösen spórolunk vagy veszünk fel hitelt a konyha felújítására.

Fel kell vállalni a kapcsolatunkat?

Az élettársi kapcsolat további nélkülözhetetlen feltétele az érzelmi közösség, amelyet az élettársak egymás felé fejeznek ki, de persze lehetnek külső megnyilvánulásai. Ilyen külső megnyilvánulás, ha egyértelműen felvállaljuk élettársunkat ország-világ előtt: például együtt jelenünk meg a családi eseményeken, továbbá a barátainknak is bemutatjuk a párunkat, nem titkolva azt, hogy közös terveink vannak. Ugyanakkor ezek a külső megnyilvánulások nem feltétlenül szükségesek, ugyanis az érzelmi közösség elsősorban az élettársak között valósul meg.

Két lakásban is lehetünk élettársak

Az élettársi kapcsolat szintén fontos kritériuma a közös háztartásban való együttélés, amely megvalósulhat akár úgy is, hogy mindketten megtartjuk a saját lakásunkat, ám azokat közösen használjuk, azaz mindkét ingatlanban közösen éljük a hétköznapjainkat. Továbbá az élettársi kapcsolatnak az sem jelenti a végét, ha az egyik fél például munkavállalás miatt tartósan máshol él, de egyértelmű, hogy mindkét fél a kapcsolat fenntartását kívánja és ezért minden tőlük telhetőt meg is tesznek.

Élettársból házastárs

Azoknak is érdemes tisztában lenni a szabályokkal, akik a házasságkötésük előtt már együtt éltek mint élettársak.  Ugyanis, ha a házastársak a házassági életközösségük idejére nem kötnek házassági vagyonjogi szerződést, akkor közöttük az ún. törvényes vagyonjogi rendszer (a házastársi vagyonközösség) már az együttélésük, vagyis az élettársi kapcsolatuk kezdetétől létrejön.

Van, amikor mégis fontos lehet a papír

Mivel a törvény az élettársi viszonyt nem ismeri el a házassággal egyenértékűnek, még csak családi kapcsolatnak sem, más szabályozás vonatkozik az élettársakra, mint a házaspárokra. Ezért például adókedvezmények igénybevételéhez, szolgálati lakás igényléséhez, vagy lombikprogramban való részvételhez hivatalos dokumentummal is bizonyítaniuk kell az összetartozásukat. Ilyen esetekben célszerű közjegyzőhöz fordulni, aki okiratba foglalhatja a közösen tett nyilatkozatunkat. Ebben rögzíthetjük azt is, hogy mikortól – akár régebbi időpont óta – áll fenn élettársi kapcsolatunk. A másik lehetőség, hogy kérelmezzük felvételünket a közjegyzők által vezetett közhiteles Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába (ÉNYNY). Ebben az esetben a nyilvántartás a bejegyzés napjától kezdődően fogja bizonyítani az élettársi kapcsolatunk fennállását és azalatt bármikor kérhetünk tanúsítványt a közjegyzőtől, amely bizonyítja a nyilvántartásba vételt.

Ezek a hivatalos dokumentumok tehát csak abban az esetben szükségesek, ha valamilyen hatóság, szerv (pl. munkáltató) előtt bizonyítanunk kell az élettársi kapcsolatunk fennállását. A hivatalos papír ugyanakkor szétválás esetén is fontos lehet, mert segíthet a tények (például az együttélés időtartamának) tisztázásában.